Amikor a krokodilok dinókat ettek
Paul Sereno - a National Geographic kutatója és a Chicagói Egyetem professzora - rendkívüli leletegyüttesre bukkant a Szaharában egy 2000-ben indult expedíciósorozat legnagyobb eredményeként: öt ősi krokodilt hantolt ki a sivatag homokjából, melyek közül az egyiknek olyan fogai voltak, mint a vadkan agyara, egy másik fosszília pofája pedig - bármily különös - kacsacsőrre emlékeztette megtalálóit. A "kihantolás" szó mindazonáltal meglehetősen pontatlan megfogalmazása a megtalálás körülményeinek: a maradványok egy részéért ugyanis szó szerint csupán le kellett hajolniuk a kutatóknak - lévén azokat a sivatag "tálcán kínálta", a krokodilfosszíliák a szél munkájának köszönhetően szabadon hevertek a köves-homokos felszínen!
Az öt különös hüllő, melyek közül háromnak eddig a faját sem ismerték, a Gondwana nevű egykori szuperkontinensen élt, valamikor 100 millió évvel ezelőtt. Meglehetősen barátságos hely volt ez akkoriban: a mai Nigertől Marokkóig elnyúló hatalmas területen folyókkal behálózott buja síkságok zöldelltek, melyek sűrű növényzetében ráadásul, a húsevő krokodilok legnagyobb örömére, finom húsú dinoszauruszok motoztak...
"Ezek a fajok egy olyan krokodilvilágba engednek számunkra betekintést, amely tökéletesen idegen attól, amit az északi kontinensekről ismerünk" - világított rá a felfedezés jelentőségére Sereno. A kutató nevéhez fűződő krokodilfosszíliák közül a korábban megtalált nyolctonnás, 12 méter hosszú Sarcosuchus imperator (népszerű nevén: SuperCroc) volt a legnagyobb, de - véleménye szerint - nem a legerősebb. Az öt új - korábban nem, vagy csak kevéssé ismert - faj számos tekintetben különbözik egymástól, egy dologban azonban egyezést mutatnak: többségük végtagjai, a szárazföldi állatokra jellemző módon, nem a testük mellett, hanem az alatt helyezkedik el, így fürgébben mozoghattak, s a hasuk járás közben nem "súrolta a földet".
Az öt faj angol beceneve és néhány legfontosabb jellemzője röviden:
- BoarCroc: Új faj, latin neve: Kaprosuchus saharicus. Fosszíliáját Nigerben találták meg. Hat méter hosszú ragadozó, legközelebbi rokonát Madagaszkáron azonosították.
- RatCroc: Új faj, latin neve: Araripesuchus rattoides. Fosszíliáját Marokkóban találták meg. Egy méter hosszú, növényekel és lárvákkal táplálkozott. Legközelebbi rokonát Dél-Amerikában azonosították.
- PancakeCroc: Új faj, latin neve: Laganosuchus thaumastos. Fosszíliáit Marokkóban és Nigerben találták meg. Hossza hat méter, halakkal táplálkozott. Valószínűleg órákon át nyitott álkapcsokkal, mozdulatlanul várakozott zsákmányára. Legközelebbi rokonát Egyiptomban azonosították. A róla szóló tudományos beszámoló egy másik - Laganosuchus maghrebensis tudományos nevű - közeli rokonát is megemlíti, melynek maradványait Marokkóban találták meg.
- DuckCroc: Egy korábban már névvel ellátott faj új fosszíliája. Latin neve: Anatosuchus minor. Maradványait Nigerben találták meg. Hossza egy méter, halakkal, békákkal és lárvákkal táplálkozott. Legközelebbi rokonát Madagaszkáron azonosították.
- DogCroc: Egy korábban már névvel ellátott faj új fosszíliája. Latin neve: Araripesuchus wegeneri. A Nigerben megtalált leletegyüttes öt csontvázat ölelt fel, melyek egymás mellett hevertek egyetlen hatalmas szikaltömbön. Hossza egy méter, növényekkel és lárvákkal táplálkozott. Legközelebbi rokonát Argentínában azonosították.
"Meglepett minket, hogy ennyi különböző faj kerül elő ugyanabból a korból, ugyanazon a helyen" - mondta Hans Larsson paleontológus, a montreali McGill Egyetem tanára, a BoarCroc és a PancakeCroc maradványait megtaláló tudóscsapat tagja. "Valamennyi krokodilnak láthatóan más étrendje és szokásai voltak. Úgy tűnik, felosztották maguk között az ökoszisztémát, valamennyi faj külön utat fejlesztett ki saját élőhelye előnyeinek kiaknázására."
Eme ősi, lábukat a testük alatt "viselő" hüllők mozgásának és életmódjának megértése érdekében Sereno Észak-Ausztráliába utazott, ahol hosszasan tanulmányozta az ott élő édesvízi krokodilokat. A parton szárazföldi futóbajnokokként galoppozó, majd a vízbe érvén fürge halakként továbbúszó krokodilokat elnézve végül rájött, hogy felfedezettjei sikereinek egyik legfontosabb tényezője a mozgás volt - eme kettős alkalmazkodóképesség nélkül aligha futhatták volna be fényes pályafutásukat...
A fosszíliák elemzése alapján Sereno és Larsson azt feltételezik, hogy ezek a kis méretű korai krokodilok, testük alatt elhelyezkedő lábaiknak köszönhetően, kitűnő futók voltak. Tudományos cikkükben kifejtik, hogy az általuk felfedezett krokodilok legfürgébbjei nem csupán a szárazföldön mozogtak bámulatos gyorsasággal, de a gyorsabb vízbeli helyváltoztatás érdekében úszófarkat is kifejlesztettek maguknak - ily módon két mozgásszervi újításnak is a bevezetői voltak, melyekre az elmúlt 200 millió év igazi áttöréseiként tekintenek a szakemberek.
A krokodilok agyát alaposan kitanulmányozandó, Sereno CT-felvételeket készített a DuckCroc és a DogCroc koponyájáról, melyek alapján elkészítette agyuk modelljét - előbb digitális, majd fizikai, kézzel fogható formában. Az eredmény szerint a DuckCroc-nak és a DogCroc-nak széles, ásóalakú előagya volt, mely nagyban különbözött a ma élő krokodilokétól. "A jelek szerint hajszálnyival kifinomultabb agyfunkciókkal rendelkeztek, mint a mai társaik, mert a szárazföldi aktív vadászat általában fejlettebb gondolkodást igényel, mint a vízben való mozdulatlan várakozás a zsákmányra" - mondta Larsson.
Összességében tehát elmondható, hogy a fosszíliák számtalan értékes új információhoz juttatták a kutatókat. A sikert azonban nem adták ingyen: fosszíliagyűjtő expedíciójuk során Serenónak és csapatának olykor 50 Celsius fokos hőséget kellett elviselnie, s több hónapon át szárított táplálékon éltek. Az utazások logisztikai megszervezése sem volt egyszerű: a 2000-es expedícióhoz teherautókat, szerszámokat, sátrakat, több tonna gipszet, 300 liter vizet és négy hónapra elegendő egyéb ellátmányt vittek magukkal.
Sereno kutatómunkáját és terepi expedícióit a National Geographic Society és a Whitten-Newman Foundation támogatta.